1959-ben született Budapesten. Mint a téglák a falban. Mint az út kövei. Sorban és egymásmellett, egymáson és egymás mögött. A téglák változatlanok. Időtlen és örök kőtéglák. Mindig voltak és mindig lesznek. Egymásra épültek. Egymáshoz tartoztak. Fogták és tartották a világot...
És egyszerre csak a múlt házának falában a kövek elengedték egymást. Mindenki tudta, hogy így lesz. Mégis különös, hogy megtörtént. Az „Előző” nem olyan volt, mint az azt „Megelőző”. Ez pedig pontosan ugyanolyan, mint az „Előző”. Éppen ezért különbözik az „Előző”-től. A súlypontok máshová helyeződnek. A jövő bizarrtervekkel építkezésbe kezd. Újra egymásra rakódnak a jelen kockakövei. Nem is meglepő, de máris a múlt házát építjük újra. És újra és újra. Mert mindig van úgy, hogy nincs sehogy...